Mécsestartók tőlem neked

Kedves Olvasó!
Köszönöm, hogy most is itt vagy velem ezen a felületen és a szabad perceidben engem olvasol! Igyekszem, hogy tartalmas bejegyzéseket osszak meg Veled, és szeretnék még valami mást is.
Mostantól megrendelésre is készítek mécsestartókat és egyéb tárgyakat -az egyéb tárgyak még szégyenlősek, de a háttérben gyülekeznek csöndesen-, melyeket folyamatosan meg fogok mutatni, és majd lehet belőlük válogatni tetszés szerint. Minden kérésnek legjobb tudásom szerint megpróbálok eleget tenni.
Kérdés, kérés esetén kérlek, keress meg e-mailben a szatakinga@gmail.com címen vagy a blog Facebook oldalán üzenetben.

A blabla után szeretném megmutatni az elsőket, amik rendelésre készültek.

Könnyed rózsaszínes, lilás színt kaptak és enyhén meg lettek koptatva, valamint névre szólóak a legegyedibb hatás érdekében.

Ezeken kívül készült még két kisebb barnás, lilás színben.

A mamamadzagot már meg sem említem... Egyszerűen nélkülözhetetlen.

Néhány napig a kínálat ezt a két terméket foglalja magába. A szín és a minta (szavak, számok, ábrák) természetesen változtathatóak.

Ilyen stílusú jelenleg nincs készen, de ez vagy ehhez hasonló variáció is kérhető.
(Ezt a darabot ebben a bejegyzésben már láthattad.)

Szívből remélem, hogy elnyerte a tetszésed ez a bejegyzés, és köszönöm, ha megtisztelsz a bizalmaddal!
Várlak vissza! :)

Vásáros szerelem

Létezik szerelem első látásra.

A pécsi vásárban az ócskások között találtunk egymásra.

Sorsunk megpecsételődött. Ésígytovább.
Korábban sokat jártunk ide. Akkor még nem hozott lázba a vásár zsibis része. Mostanra csak a régiségek érdekelnek. Na meg a kisállat vásár. Minden percben elhangzik a jellegzetes, könyörgõ Apuuuu! szó, mert minden percben látok egy bolyhos, csillogó szemû kölyköt, aki határozottan szugerál, hogy haza hozzam. Még tíz testvérével együtt.
Visszakanyarodva az első öt percben  akadtam erre a műanyag képkeretre. Az ára után érdeklődtem. Tátva maradt a szám. A szám még mindig nyitva. Pécs összes galambja a számba repülhetett volna.
Szóval 100 forint volt.
Határtalan jókedvvel jártam végig a sorokat, hátha találok még hasonló kincseket. Nem találtam, nem is bántam, annyira örültem ennek az egynek.
Itthon lepucolgattam, aztán 3 hétig várta a sorát. Egyszerűen nem jött az ötlet.
Aztán tegnap este -nagyon este- elővettem, és kapott egy réteg hkf-et, aminek a színét fehérből, feketéből és barnából kevertem ki. Éjfélre végeztem, alig láttam az álmosságtól.

Fehérnek tűnik. Pedig nem az.

Most már szürke.

Tetszett a színe, de nem szerettem volna, ha ennyire elüt a faltól.

A maradék festékhez hozzáadtam még egy kis fehéret. Gondoltam, hogy majd visszacsiszolom a felső réteget, lakk és kész. Elkezdtem felvinni a festéket, és mire a domború mintához értem, nem maradt elég anyag az ecseten, hogy rendesen befedje.

Ez annyira megtetszett, hogy mindegyik mintát csak bemaszatoltam.
Visszacsiszolás ugrott.
Keret kész. Mit keretezzen? És hogyan? -érdekes kérdés, mert valamennyi pöcök hiányzott hátulról, ami megtartotta volna a hátulját, úgyhogy ragasztó pisztolyt használtam a rögzítéshez.
Szétvágtam egy kartondobozt, az egyik oldala pont akkora volt, hogy megfelelt a hátoldalnak. Fehér lett.
Még mindig nem tudtam, hogy mit akarok a hátoldalon látni.
Aztán jöttem-mentem, és mintha megvilágosodtam volna -van a kengyelfutó gyalogkakukkos mesében az a tipikus jelenet, amikor a prérifarkas feje fölött kigyullad egy villanykörte...
Színkeverés, minta vágás, ecset ragadás, száradás, visszakoptatás.

A hattyú tökéletes választás. Nemes vonalai jól passzolnak a keret díszítettségéhez.
Színben semmi nem volt, ami illett volna a képhez, ezért 1-2 apróságot bemázoltam még a maradék festékkel.

Nagyon tetszik összességében. Azért még barátkozunk. Nekem talán túl... nem tudom. Egyelőre így marad.
Éljenek a vásárok és a százforintosárusok.
A korábbi hkf-es posztot itt találod.
Várlak vissza! :)

A müzli esete a befőttes üveggel

Zacskók. Zacskók mindenhol.
Ha már lehet -és miért ne lehetne?- ne lássak mindenhol zacskókat.
Nagyjából 5 perc kellett ehhez a zacskómentesítő mentőakcióhoz.

Szükség lesz egy befőttes üvegre és bele valóra. És a bele való beleöntésére az üvegbe.
Önmagában így is sokkal jobban nézett ki, de a mindenre jó mamamadzag és egy darab kemény papírból vagdosott szív még inkább dobott az üveg megjelenésén.

Kellemesebb a szemnek. Sokkal. Fényévekkel.

Sőt a befőttes üvegnek határozottan ízfokozó tulajdonsága is van. :)

Számtalan dologgal megtölthetjük a befőttes üvegeket a lekváron kívül. Így nemcsak használati tárgyként, hanem dekorációként is megállja a helyét -pl. őszi termésekkel megtöltve a legegyszerűbb és az egyik legmutatósabb dísz.
Várlak vissza! :)

Hazai agyagcserép

Az úgy volt, hogy szembe jött velem egy régi agyagcserép, pedig most nem is kerestem. Gyanús.

Nagyon megtetszett, hogy viszonylag nagy és az is, hogy ilyen formája van a peremének. Fürdetés közben vettem észre, hogy nem is akármilyen cserép őnagysága.

Nem kedvelem magam körül a túlcicomázott tárgyakat, ezért két szín és egy kis plusz az amúgy is plusz peremen az én ízlésemnek bőven elég. Csiszolás és portalanítás után zománc festéket használtam több rétegben. Hkf-et keverni türelmetlen voltam, pedig abból kevesebb réteg elég lett volna és a száradási idő is sokkal kevesebb lett volna. Volna...

Stencilt vágni és pontos, szabályos betűket festeni szintén türelmetlen voltam. A néhol hibás cseréphez ez a tökéletlenség talán jobban is illik.

Amikor már az utolsó réteg száradt, megnézte a Mama, hogy min ügyködök. Mosolyog.
-Kislányom, ez a cserép nem a miénk ám.
- :O :( :'(
-Na jó, szólok pár jó szót a cserép érdekében. Meg a tiédben.
- *.* :D :*

Őnagysága marad.

Az előző cseréptuningos bejegyzést itt újra megnézheted.
Várlak vissza! :)

Ha kedvet kaptál cserepek csinosítgatásához, küldd el nekem is üzenetben a végeredményt! ;)

Jawa Mustang kicsiben

Édesapám motoros ember -így hát én is.
Szíve csücske -rajtam kívül- az épített Jawa Mustangja (az én szívem csücske is egy Jawa Mustang, merthogy kettő van, a másik az enyém).
Nemrégiben volt az ikszedik születésnapja. Mivel már annyi születésnapot ünnepeltünk együtt, nehéz volt valami újat kitalálni neki.
Egy darab lecsiszolt deszkára rárajzoltam, majd belevéstem az Einhell kisgépemmel az ő szíve csücskét.
Nem, nem az én portrémat...

(Először Dremel VersaTip- pel próbáltam beleégetni a motor vonalait, de a fa sötétebb, keményebb erezetei és a világosabb, puhák váltásánál nem tudtam szépen végig vinni. Úgyhogy az az ötlet ment a kukába.)

Ezután kapott 3 réteg dió lazúrt.

Örült neki jóatyám. A következő születésnapjára nem tudom, hogy mivel fogok előállni. Szerencsére idő, mint a tenger -idén is ezt gondoltam egészen a nagy nap délelőttjéig.
Várlak vissza! :)

Tároló láda szépítés

Ez a kis láda hamar elkészül. Ha van hozzá láda.
Nekem szerencsére van, vagyis volt. Szerencsétlenke jobb sorsot érdemelt ennél:

Tisztogatás, portalanítás után kapott két réteg világosszürke hkf-et, finom csiszolást itt-ott, zománc feliratot és fehér belsőt. Ezzel szenvtelenül rövid idő alatt megvoltam.
Az alapanyag elkészítése nem az én érdemem, amit nagyon sajnálok. Ha ilyeneket tudnék gyártani... Talán jobb, hogy nem tudok.

Nyári emlékek, csecsebecsék, hasznosságok tárolása stílusosan megoldva.

Új sorsa felől még nem panaszkodott. Nem is merne...

Várlak vissza! :)

Ha kedvet kaptál ilyen tárolók, tartók csinosítgatásához, küldd el nekem is üzenetben a végeredményt! ;)

Csajdolog

Szempillaspirál, rúzs. Csajos.
Üveg, csiszolópapír. Kevésbé csajos.

 Mégis többek között ezek kellenek ehhez a kis tárolóhoz, ami megint csak csajos.
Az üveget a körömlakklemosós, hideg vizes megoldással vágtam el (a Youtube-on több videó a segítségünkre lehet). Utána megcsiszoltam a szélét, hogy ne legyen éles, mert észrevétlenül megvághatjuk vele magunkat.

Párnahuzatként szolgált ez a kedves mintájú anyag valamikor, amit dekupázs ragasztóval és lakkal rögzítettem az üvegre.

 
Ha más anyagokat használunk, akkor teljesen más stílusú lesz a végeredmény. Jelen esetben pasis.
Ehhez sorsára hagyott farmert és mamamadzagot használtam.
Várlak vissza! :)

Ha kedvet kaptál ilyen tárolók, tartók elkészítéséhez, küldd el nekem is üzenetben a végeredményt! ;)

Ablakkeret - képkeret

Kukáztam. Nem. Újrahasznosítottam.
Máris szebben hangzik :D

Ennek az ablakkeretnek hattyúvá kellett válnia. A hattyúvá válás sokszor gyors és egyszerű. Sokszor.
Először a pántok kerültek leszedésre, én nem bírtam velük, berozsdásodtak, belegyógyultak a helyükbe.
Másodszor megfosztottuk a régi, csúf tollaitól a kiskacsánkat, ez esetben a lepattogó festéktől.
(A rezgő csiszolóm talpa, amit két évvel ezelőtt a Tescoban 3 ezer forint körül találtam, tönkrement...) Szerencsére a felső fehér réteg alól nem bújt elő egy teljes szivárvány.

 

Így is soha véget nem érő folyamatnak tűnt a tollfosztás.
A csavarok, pántok helye nem lett kijavítva, nem akartam, hogy steril, hibátlan felületet kapjak.

Az üveget szerettem volna megmenteni, de két helyen elpattant csiszolás közben, úgyhogy újat vágtunk bele. Farostlemez lett a keret hátulja, amit fehérre festettem, és egy macska vonalait ragasztottam rá tükörfóliából. A keret színén gondolkoztam, mikor még nem volt meg a macska, ezért csiszoltuk le fáig az egészet. Az egyik ötlet volt a dió lazúr. Nem sokáig.

 Végül fehér és világoskék színt kapott.

Előbújt a hattyú. Nekem tetszik.

Várlak vissza! :)

Ceruzatartó új köntösben

Minden íróasztalra kell egy. Legalább. Nem is akármilyen.
Előbányásztam egy nagyon régi darabot, amit még az egyik általános iskolai kiránduláskor hoztam haza -legalább 10 évvel ezelőtt. Akkoriban nagyon tetszett és sokáig használatban is volt, majd az egyszerjóleszmégvalamire kategóriába került. Ami nem ment tönkre teljesen, felhasználhatatlanul, az nem végzi a kukában. Főleg, ha emlék köt hozzá.
Most újra a kezembe vettem, hogy szolgálatba álljon.
Viszont ez a külső nem maradhat.

Kemény papír alkotja a testét, aminek az alja és a teteje egy-egy műanyag karika. Csak össze voltak illesztve a darabok, úgyhogy könnyen szét tudtam szedni.
A zöld műanyagokat szürkére festettem, a test lapját hozzá mértem a mama régi fehér blúzának egyik ujjához, és kivágtam belőle egy hasonló méretű darabot.
Ez eddig jó, csak kevés. Kellett bele valami minta. Hímeztem rá. Minta megoldva.
Felhígított decoupage ragasztóval rögzítettem, száradás után pedig csak össze kellett illeszteni a darabokat. Éles határ maradt a három alkotórész között, és a színeket is kevésnek találtam, ezért jött a mama mindenre jó madzagja...

Átalakult a gyerekkori Tropicariumos ceruzatartó.

Most már vállalható az asztalomon.
Várlak vissza! :)

Macskaság

Mindenki szereti a macskákat -majdnem. Én szeretem.
Ilyen indíttatásból készült ez a kis tábla.

Néhány hozzávaló kellett csak. Az elkészítése hasonló volt, mint a legelső bejegyzés egyik szereplőjének.

A maradék festékekből összekentem egy félig kész konzerves dobozt és a kedvenc növényemet, kaktuszt ültettem bele.

Várlak vissza! :)

Balatoni kincsek

A Balaton gyönyörű. Sok felhasználható kincset rejt.
Ezek közül az egyik a parti sziklák közé bemosott nád. Haza hoztam annyit, amennyi a két kezemben elfért, többre nem volt lehetőségem, így is a sétányon járó emberek meg-megnézegettek, ahogy bányászok a sziklák között, fölött egyensúlyozva.

Imádom a kékes, sárgás, barnás színeket ilyen formában és árnyalatban.
Valamennyit azért gondolkoztam, hogy mi is legyen belőlük, végül egy hangulatos gyertyatartót találtam ki.

Méretre vagdostam minden darabot, először szikével próbáltam, de az olló hatékonyabbnak bizonyult.
Aztán szükségem volt még egy üvegre, amit szintén méretre vágtam. Végül pedig egy madzagra -mi másra, mint a mama madzagjára-, amivel össze tudtam kötözni a nád darabokat.

Összekötözés után pedig egyszerűen az üveg köré kötöttem szorosan a két végénél.
Az üveget a körömlakklemosós, hideg vizes technikával vágtam el.
Bele a gyertya és kész.

Esti árnyjáték.
Várlak vissza! :)

Régi agyagcserép

Szintén egy kedves alkalomra készült egy régi agyagcserép új külseje, mégpedig a Kedvesem édesanyjának a születésnapjára. Sok időm nem volt rá, hogy valami széppel és különlegessel álljak elő, így csak az itthoni alapanyagokban tudtam gondolkozni. Egyből a cserepes virág jutott eszembe. A legfontosabb kellék maga a cserép. Rögtön adódott ezzel némi probléma. Nemes egyszerűséggel nem volt :D Úgyhogy a mama egyik muskátliját fosztottam meg a lakhelyétől, és átültettem egy szabad műanyag cserépbe.

Cserép már van, virág is van, viszont ezt nem lehet így hagyni. Fürdetés után megcsiszoltam, hogy tapadjon majd rá a festék. Két rétegben kapott lila színt. De így még mindig üresnek találtam, ezért tekertem rá madzagot és egy régi spirál füzet kemény lapjából vágtam rá két szívet.

Beleültettem 3 pernyét, amik szintén lila virágot hoztak... Nem tetszett, hogy látszik a föld, ezért száraz -lila- virággal szórtam körbe.
Tettem még a pernye mellé egy kis üvegbe fürdősót, már nem is mondom, hogy milyen színűt...
Nem vagyok lila fanatikus, korábban egyáltalán nem jutott eszembe, hogy bármin is ezt a színt lássam viszont, de mostanában a legtöbb dolog ebbe az árnyalatba 'fullad'.

Most döbbenek rá, hogy az oldal is úszik a lilában... :D
Várlak vissza! :)

Egyszerű csomagolás

Ha ajándékozunk, a hozzá illő csomagolás elengedhetetlen. Nem szeretem az ajándéktáskákat, számomra olyan sablonosak, kevésbé személyesek, ezért inkább választom az időigényesebb csomagolást. A megvásárolható csomagolópapíroknak is van hátránya, persze. Van, hogy ezer között sincs ott az igazi és van, hogy idő sincs utána járni. Így marad a DIY, ezt szeretem a legjobban.
A búcsúzós ajándékok csomagolásának készülését mutatom meg.

Először is kellett hozzá olló, ragasztó és sütőpapír. Azért esett a választás a sütőpapírra, mert mást nem találtam itthon, aminek szolid, letisztult megjelenése van és a fehér színe tökéletes az elképzelésemhez.

A sima, fehér csomagolás gyorsan elkészült, funkcióját ugyan betölti, elrejti a tartalmát, de így azért nem lehet hagyni. Találtam itthon maradék szíveket öntapadós fóliából.

Arra gondoltam, hogy felragasztom ezeket, és a körvonalukat valamint a belsejüket fogom festékes fültisztítóval bemaszatolni -szerencsére maradt még a lila festékből, amit korábban használtam, különben nem tudtam volna ugyanilyen árnyalatot kikeverni. Utána persze a fóliát lehúzom, arra már nem lesz szükség.

 

 Ez lett a kész, maszatos, szíves csomagolás. A belül maszatos szív nekem valahogy jobban tetszik.
Várlak vissza! :)