Őszépsége

A jácint a legszürkébb időben is a tavasz közeledtéről bizonygat és én teljes mértékben elhiszem neki. Csodaszép és bájos.

Múlt héten a reptérről hazafelé tartva az éhség bevitt minket a Lidl-be és az első másodperc tört része alatt már a kezemben volt ez a kis szépség. 

Szóval haza jött velem, de másnap átköltöztettem a borzalmas rózsaszín műanyagból egy zöld üvegbe. Ez körülbelül 5 percet vett igénybe, mert már volt korábbról üres üvegem, de ha nem lett volna, akkor plusz 10 percembe került volna. Az üveg méretre 'szabásáról' ITT írtam korábban.

Az üveg szépítése elmaradt és a jácint már teljesen kivirágzott. 

Szép fotót nem is tudtam lőni a rózsaszín virágokról, mert egyszerűen nem volt még vagy már természetes fény, mikor otthon voltam. Hétfőtől beálltam a dolgozó nők sorába, így a kreatív énem hétköznap teljesen háttérbe szorul. Ennek ellenére igyekezni fogok, hogy több élet legyen itt a blogon is és a Facebook felületen is. 

Virágzás után vigyázni fogok őszépsége hagymájára és megpróbálom jövő ilyenkorra újra teljes pompájába hozni. Akinek van már sikerélménye ez ügyben, legyen szíves megosztani velem is!
A hattyús képről IDE kattintva olvashatsz.

Várlak vissza! :)

Délutáni sütögetős

Még karácsony előtt keresgéltem egyszerű süti recepteket, hogy majd akkorra elkészítem. Legalább öt új receptet mentettem el magamnak, ebből egyet sikerült meg is sütni... 
Na ez az aprósütemény nem az, ezt most próbáltam ki. A családnak ízlett.
Gyorsan megvan, a hozzávalókat csak összegyúrom, be a tepsibe, ki a tepsiből és ennyi a történet. Nekem pont ideális.
A helyzet az, hogy a nevét nem tudom, mert csak a receptet fotóztam le a telefonom képernyőjéről név nélkül :D

Hozzávalók:

30 dkg zabpehely
15 dkg liszt

20 dkg cukor

20 dkg margarin

2 tojás

1 csomag sütőpor

1 citrom reszelt héja

fahéj

10 dkg mazsola is eredetileg, de én kihagytam, mert csak magában szeretem a mazsolát

A hozzávalókat összegyúrjuk, ha száraznak érezzük, akkor kevés tejet adjunk hozzá. Ragacsos állagú masszát kell kapnunk, amit két teáskanál segítségével egymástól tisztes távolságra sütőpapírral bélelt tepsire kanalazunk. Előmelegített sütőben 200 fokon 10-15 perc alatt aranybarnára sütjük.

Nem lehet elrontani. Ha én mondom, akkor tényleg nem.
Egy pohár tejjel takaró alatt,  film előtt csodás.
Ha valaki ráismer a recept alapján, hogy mi ez, akkor legyen oly kedves megírni nekem!
Várlak vissza! :)

Régi lámpás- új lámpás

Az újév első bejegyzése. Gyorsan az elején minden Olvasómnak csodaszép, alkotásokban gazdag új évet kívánok!
Nem tudtam előbb jelentkezni, ennek oka főként az, hogy a Jézuska hiába hozott nekem egy szuper kis fényképezőt, az összekötő kábelét olyan biztos helyre raktam magam elől, hogy egyelőre nem találom. Ma viszont a sokadik próbálkozás után egy másik fényképező összekötője jó lett az én gépemhez is, úgyhogy már a képek is rendelkezésre állnak az újévi poszthoz.
Szóval. Régóta szerettem volna már egy lámpást. Teljesen váratlanul kaptam egyet. Madarat lehetett volna fogatni velem.

Az üvegek pirosra voltak színezve. Fürdetéskor ennek a valaminek a nagy része lepergett, úgyhogy nem kellett sokat bajlódni vele.

Aztán festettem. Pentart Dekor Paint Soft-tal. Fehérre. Kiválóan tapadt. Gyorsan száradt.
Első réteg:

Második réteg:

A harmadik réteggel lett teljes a fedés.

Ledobta régi gönceit és büszkén viseli új ruháját.

 

Feketén piros üvegekkel nem tetszett. Most annál inkább szeretem.
Várlak vissza! :)