Párnák a fa alatt

Régóta nem jelentkeztem, ennek egyik fő oka a konyha, aminek a korábbi állapotát ITT újra megnézhetitek. Emiatt nem volt alkalmam sem karácsonyi játékot indítani, sem semmi szépet és jót kívánni az ünnepekre. De nagyon bízom benne, hogy mindenkinek csodaszép karácsonya volt.

Szóval a konyha majdnem kész, erről a későbbiekben írok majd.

Most megmutatom az egyik ajándékot. Az egyik párnát. Merthogy 4 készült összesen.

Egy régi lepedő, szivacs, tű, cérna, fülpiszkáló, kanál, a Pentart termékek közül a transzfer oldat és a piros textilfesték, nyomtatott minták és tükrözött szavak kerültek felhasználásra. 

A képek este vakuval készültek...

A transzferálás után festettem. A kupakban lévő festéket hígítottam pár csepp vízzel, a csík helyét pedig celluxszal jelöltem ki. A festék átütött, úgyhogy tegyünk a textil alá valamit, amit nem sajnálunk összekenni.

A festéket ne hígítsuk túl, mert a cellux alá folyhat, nálam ez megtörtént, később már óvatosabban hígítottam..

A pingálás után nyomtattam még hópelyheket, körbe hímeztem a nagyobb betűket, vasaltam, varrtam, tömtem, varrtam és kész lett.

Nem tudtam lézernyomtatóval nyomtatni, csak tintasugarassal. Nem is sikerült. Viszont lefénymásolva átment a tinta. Amikor még nem volt transzfer oldatom, akkor levendulás illóolajjal sikerült így is transzferálni. Érdekes.

Az első párna, amit készítettem. Van szépséghibája, sok munka volt vele, de elsőre nagyon elégedett vagyok, de az még fontosabb, hogy akinek szántam, Édesanyám, nagyon örült neki, állandó használatban van. :)

Ha szeretnél általam készített párnát -stílus, minta, szín, méret kívánság szerint-, írj egy üzit Facebookon vagy a szatakinga@gmail.com címre.

Várlak vissza! :)

Kész lesz? Kész lesz!

A karácsony közeledése mindenkit lázba hoz. Mindenki készül. Helyükre kerülnek a mécsesek, girlandok, kedves apróságok, az ajándékok beszerzésén vagy elkészítésén ügyködik mindenki.
Majdnem. Majdnem mindenki. Vannak, akik úgy várják a karácsonyt, hogy sittet talicskáznak, csiszolnak, festenek, kétszer fölmosnak délelőtt, kétszer délután ugyanennyi számú söprés után, 3cm port törölnek le még a kiskanálról is, csempét vágnak, fúgáznak, falat húznak, várják a villanyszerelőt és imádkoznak, hogy 22-re tényleg megérkezzen a konyhabútor. Nos, mi így készülünk édesanyáméknál a karácsonyra.

A konyha... mostani teljes pompájában. Ha valaki indíttatást érez, hogy segédkezzen, szívesen vendégül látjuk.

 A fürdő zuhanyzó része is kb így néz ki. Áldás, ha két fürdőszoba van a házban.
A konyha és a fürdő mellett a kisebb húgom hálója lett kibővítve.
Nagyon különleges kis segítőm akadt, amíg a falat hengereltem. Nagyon érdeklődött a falfesték iránt. Imád vödrökben, kosarakban ugrálni, csak reméltem, hogy nem kell ezzel a szőrgolyóval megküzdenem a zuhanyrózsa alatt. Nem kellett.

Ilyen és ehhez hasonló elfoglaltságok kötik le a napjaimat, emiatt szorult kissé háttérbe a blog.
Pedig a karácsony megállíthatatlanul közeleg. A konyhabútor talán gyorsabb lesz.
A szusszanásnyi időkben ajtó díszeket csinálgattam otthonra, de még nincsenek kész, mert elfogyott a ragasztópisztolyból a muníció. Ééés a nappali egyik falára egy kreatív óra fog kerülni, a számok öntapadósak és tetszőlegesen lehet őket elhelyezni. Még csak négy szám került a végleges helyére, de ezeket kiméricskélni beletelt némi időbe. Eddig egy -számomra- borzasztó női portré 'díszelgett' itt. Eddig.

Mi így készülünk a legszebb ünnepre.
Mindenkinek örömteli hangolódást az adventi időszakra! :) Ha pedig a hagyományos készülődés unalmas lenne, még van idő szétbombázni a házat, aztán rendbe hozni...
Várlak vissza! :)

Adventi koszorú

Az első gyertyát meggyújtottuk.
A karácsonyvárás most már biztosan megfertőzte azt is, akit eddig nem.
Nálam már jóideje a szürke az a szín, ami mindent visz. Az egyik szobámban is ez a meghatározó szín. Erről néhány képet ITT találsz.
Nem volt kérdéses, hogy milyen színű legyen a koszorú. Ezen kívül abban voltam még biztos, hogy kötött alapot szeretnék. Ehhez volt is egy harisnyám, ami évek óta a fiók mélyén gubbasztott.
Szóval szürke, kötött és legyen dundi az alapja. Hogy lesz dundi? ITT találsz infókat róla.
Ezután levágtam a harisnyám egyik szárát, majd félbe és sok igazgatás meg szétszedés után megvolt az alap. Ezután felhelyeztem a négy gyertyát. Porcelán gyurmából -recept ITT- készült csillagokat, szívet, macit, rózsát-ezt nem én csináltam-, masnikat,
gömböket a maradékból és egy bájos kis szarvast hkf-fel festettem. Aztán bedugtam a ragasztópisztolyt és ahogy a helyükre kerültek a díszek, egyre inkább tetszett. A végeredmény pedig kárpótolt minden ujjmegégetésért. :)

Várlak vissza! :)

Édesapám(mal) polcot csinált(unk)

Az én érdemem annyi, hogy kipattant a fejemből, hogy polcot szeretnék a TV-m fölé. Meg annyi, hogy lefestettem az egyik oldalát.
Szóval szépen néztem nagy szemekkel az én drága jóatyámra. Jó-jó csináljunk polcot. Miből? Természetesen olyanból, ami már a háznál van. Az megvolt, hogy a polc lapja miből lesz. Egy régi szekrény egyik oldalából, ami meghaladta a két métert, úgyhogy félbe vágtuk és két polc lett. :D
Mi fogja tartani? Ez okozott némi fejtörést. Nekem nem. Bármivel fölraktam volna. Édesapámnak igen. Kreatív ember ő is, úgyhogy meglett a megoldás. Polipropilén
-hiperszupertörhetetlen műanyag- lemezből vágott léceket hajlított meg.
Méricskélések, számolások, egy próbadarab és már indult is a sorozatgyártás.

Ilyenek voltak meghajlítva. Szürkék. Fehéret szerettem volna. Jóatyám profi festékspray szórásban -is. Lefújta fehér akrillal.

Száradás. Nyári akció volt, gyorsan száradt. Bár nekem végtelen hosszú ideig tartott.
Aztán tipplivel fölkerült a falamra.

Közben a szekrény oldal is fehérre változott, egyik oldala hkf-től, másik oldala akriltól.

Berendezkedés. Bár a kép készülte óta volt néhány variáció a dekorációban.

Igen, látom. A VÁSÁROS SZERELEM hattyúja elengedte magát. :D

Motoros édesapám motoros leánykája vagyok. Képkeretben a Mustang. EBBEN a posztban már főszereplő volt. Ahogy a mama fésülködő szekrénye is EBBEN.
A korábbi csavarok helye nem lett kijavítva. Szeretem, ha a tárgyak, bútorok története ilyen formában fenn marad. :)

Nyár óta a törhetetlen lécek töretlenül tartják magukat. Édesapám, köszönöm innen is!
Várlak vissza! :)

Ágas-bogas

Adventi koszorúnak készült, de a gyertyák nagyok lettek rá, úgyhogy egyelőre a polcon figyel, de ha lesz akasztója, akkor kopogtató lesz.

Mikor neki álltam, még nem tudtam, hogy pontosan mit akarok. Azt tudtam, hogy ducibb alapot szeretnék, úgyhogy maradék anyagokkal körbetekertem.

Kb. 5 réteggel értem el ezt a vastagságot.

Aztán kitaláltam, hogy vékonyabb ágakat fogok ráragasztani a feléig, ráteszem a gyertyákat, dobok rá néhány termést és kész. De a gyertyák nagyok lettek. Aztán jött az ötlet, hogy van nekem egy kis szarvasom, azt teszem a közepébe, a tetejére megy valamilyen akasztó és kész.

Aztán a szarvas nagy lett bele, az akasztónál is elakadtam, és nem is igazán tetszett volna így, úgyhogy tovább ragasztgattam rá a gallyakat.

Nagyon időigényes feladat. Összeszedni a gallyakat, méretre törni vagy vágni, felragasztani, ujjakat minél kevesebbszer megégetni. Néhány órával és néhány patronnal később megvolt az alap alapja.

Néhány díszkörtefa termés került még rá és a home feliratos tábla, amit már csak másnap festettem hkf-fel persze. A masnik -EBBEN a bejegyzésben írtam a készítésükről- végül nem kerültek rá -egyelőre.

Bár nem szeretem az őszt -így az őszi dekor sem jellemző rám-, ez a koszorú mégis nagyon tetszik. Szerintem télen is meg fogja állni a helyét ebben a formában. Esetleg kap még valami fehéret rá. Meglátjuk.  

Nálam ennyi az őszi hangulat. Bár csodaszép, könnyen megvalósítható ötletek sokaságával találkozok minden felületen, nekem ennyi elég magam körül.
És íme a szarvas, aki meghiúsította a tervem. Jobban érzi magát a koszorú előtt, mint a belsejében...

Mivel nem jött össze az adventi koszorú, nemsokára mutatom azt is. :)
Ha szeretnél te is ilyen ágas-bogas kopogtatót vagy adventi koszorút, viszont nincs lehetőséged vagy időd elkészíteni, írj és megbeszéljük a részleteket! :)
Várlak vissza! :)

Házi gyurma

Nagy népszerűségnek örvend a szódabikarbónából és a kukoricakeményítőből készíthető gyurma.
Egyrészt azért, mert egyszerű elkészíteni, másrészt úgy csillog, mint a hó, és rengetegféleképp díszíthető

Kipróbáltam én is. Hát persze.

Kell hozzá 2 egység szódabikarbóna, 1 egység keményítő és 1+1/4 egység víz.

Ezeket összekeverjük, főzni kezdjük, és amikor krumplipüré állagú, levesszük. Hagyjuk kihűlni és indulhat a gyurmázás.

Én 200 gramm szódabikarbónát, 100 gramm keményítőt és közepes méretű pogácsaszaggatót használtam, így 18 db dísz jött ki és néhány pici masni. 

Észrevétel 1:  Ne hagyjuk túl sokáig hűlni, mert amikor a mintát nyomkodtam bele, már repedezett a széle.

Észrevétel 2: Egy idő után fordítsuk a díszeket arccal lefelé, hogy az aljuk is ki tudjon száradni.

Észrevétel 3: Az egyenetlen széleket finom csiszolópapírral vagy körömreszelővel korrigálhatjuk.

Észrevétel 4: Száradás előtt intenzívebben csillog. Szerintem.

Ajándékkísérőnek, karácsonyfadísznek tökéletes.

Ugyanazzal a pecséttel készítettem a mintákat, mint amit ITT használtam, igaz, teljesen más célra.

Ha kipróbáltad te is ezt a receptet, mutasd meg nekem is, hogy miket készítettél! :)

Várlak vissza! :)

Közeleg...

A szép csomagolás melengeti az ember szívét.
Korábban már említettem, hogy nem igazán szeretem az ajándékzacskókat/táskákat, ezért Szentestén sem talál majd senki ilyeneket a fa alatt.
Mivel általában kapkodás van a nagy nap előtt, a karácsonyi meglepetések közül ma egyet már becsomagoltam, és amúgy is november van, az idő meg repül.
Így kezdődött:

Aztán jött a minta:

Egy perces művelet volt pecsétet készíteni. Parafadugóra ragasztottam kartonból kivágott fenyőt, amit itt-ott bemaszatoltam hkf-fel.

Aztán mama-madzag és egy ajándékkísérő kártya, amit szintén hkf-fel festettem, majd koptattam, végül lakkoztam.

Név nem került még a kísérőre, nehogy idő előtt megtudja az a valaki, hogy ez az övé lesz. :)

Elégedett vagyok, úgyhogy a többi ajándék is hasonló stílusban lesz becsomagolva, és remélem, hogy ez nem csak nekem fog tetszeni, hanem a család valamennyi tagjának is. :D

Ha a csomagolások stílusa megvan, a fa díszei sem lehetnek másmilyenek. És ha már a fára aggatott díszek is megvannak, a dekoráció sem lehet merőben más. Fejben elhangzott filozofikus monológot hallhattunk...

Várlak vissza! :)

Mama tükrös szekrényéből tv állvány

Régóta csönd van, de a háttérben készül ez-az. Idővel mindent megmutatok.
Addig is itt van ez. :)
Volt a mamának -mama egy kincsesbánya minden tekintetben- az a tipikus nagytükrös-messzirőltorzítós-fésülködős szekrénykéje. Én használtam. És annyira utáltam. Kb 2 évvel ezelőtt végleg száműztem az eredeti formáját. A tükrös részétől megfosztottuk és az aljából tv állványt csináltam. A csinálás annyiból állt, hogy a vitrines részéből kikerült az üveg, fatapasszal kezeltük két helyen, és szürke színt kapott. A bútorgomb és a lábak világosszürkét. Hkf és lakk.
Az előtte képeket nem találom, pedig tudom, hogy csináltam párat, de biztos tudja mindenki, hogy melyik fajtáról van szó.

Több jócselekedet van egy-egy ilyen műveletben. Egyrészt új életet kapnak azok a bútorok, amiket már nem szívesen nézegetünk minden nap, újrahasznosítunk...

...és az sem elhanyagolható szempont, hogy a festék és az egyéb szükséges eszközök ára töredéke egy új tv állványénak.

Mama is boldog, hogy megmaradt a szekrénye. Én is, hogy van egy jókötésű kis bútorom.

Szeretem na. Most már. :)

Akik szemfülesek,  két olyan tárgyat vehettek észre, amikről már készült egy-egy bejegyzés. Ezeket ITT és ITT éred el.

Várlak vissza! :)

Sunburst mirror

Amikor megláttam a saját készítésű sunburst mirrorokat legalább egy évvel ezelőtt, egyértelműen szerettem volna én is egyet. Neki kellett állni.
Először kellett egy vastag alap -bútorlap-, amire a kör alakú tükröt felragasztom meg pálcikák, amik a kisebbeket fogják tartani. Meg fúrás a pálcák helyének. Meg festés. Hkf-fel. Aztán száradás.

Száradás után felragasztottam a tükröt, és a napsugarak is a helyükre kerültek -faragasztóval bekentem a pálcák végét és csak utána gyömöszöltem be a kifúrt lyukakba őket.

Aztán jött egy kis gondolkodás, mert a méretre vágatott kör alakú kisebb tükröket nem bírták el a pálcák. Úgyhogy kartonból vágtam köröket. Sokat. Majd tükörfóliát ragasztottam rájuk.

Aztán gyönyörködés.
Hatalmas lett ahhoz képest, amekkorát szerettem volna, de így még jobban odáig vagyok. Meg vissza.

Az ágyammal szemközti falon kapott helyet a konyhaszekrényből újjá éledt komódom felett, amit IDE kattintva részletesen megismerhetsz.
Megérte az a sok óra, mire elkészült.
Biztos, hogy van, ami szebb, jobb stb., de olyan, mint ez, nincs még egy. 

Este és reggel ez a kilátás már majdnem egy éve. Imádom. Szeretem. Nem hiszem, hogy a közeljövőben meg fogom unni ezt  a látványt.

Ez alapján készült az enyém. Nekem így túl sok, de megadta az irányt, hogy merre haladjak.

Ha kedvet kaptál te is egy saját szépség elkészítéséhez, küldj róla képet nekem is! Ha pedig elakadtál valahol, kérdezz bátran, szívesen segítek! :)
Várlak vissza! :)