Sunburst mirror

Amikor megláttam a saját készítésű sunburst mirrorokat legalább egy évvel ezelőtt, egyértelműen szerettem volna én is egyet. Neki kellett állni.
Először kellett egy vastag alap -bútorlap-, amire a kör alakú tükröt felragasztom meg pálcikák, amik a kisebbeket fogják tartani. Meg fúrás a pálcák helyének. Meg festés. Hkf-fel. Aztán száradás.

Száradás után felragasztottam a tükröt, és a napsugarak is a helyükre kerültek -faragasztóval bekentem a pálcák végét és csak utána gyömöszöltem be a kifúrt lyukakba őket.

Aztán jött egy kis gondolkodás, mert a méretre vágatott kör alakú kisebb tükröket nem bírták el a pálcák. Úgyhogy kartonból vágtam köröket. Sokat. Majd tükörfóliát ragasztottam rájuk.

Aztán gyönyörködés.
Hatalmas lett ahhoz képest, amekkorát szerettem volna, de így még jobban odáig vagyok. Meg vissza.

Az ágyammal szemközti falon kapott helyet a konyhaszekrényből újjá éledt komódom felett, amit IDE kattintva részletesen megismerhetsz.
Megérte az a sok óra, mire elkészült.
Biztos, hogy van, ami szebb, jobb stb., de olyan, mint ez, nincs még egy. 

Este és reggel ez a kilátás már majdnem egy éve. Imádom. Szeretem. Nem hiszem, hogy a közeljövőben meg fogom unni ezt  a látványt.

Ez alapján készült az enyém. Nekem így túl sok, de megadta az irányt, hogy merre haladjak.

Ha kedvet kaptál te is egy saját szépség elkészítéséhez, küldj róla képet nekem is! Ha pedig elakadtál valahol, kérdezz bátran, szívesen segítek! :)
Várlak vissza! :)

Ötletes képkeret

Megint szülinapot ünnepeltünk, megint magam készítettem az ajándékot és nem, most nem az utolsó napon kezdtem el. Előtte egy nappal. Fejlődök.
(A borús, szürke napok nem kedveznek a fényképezésnek...)
Először szükségem volt egy alap képkeretre, amit farostlemezből vágtam ki.
Csodaszép már most -a görbeségével együtt.

Jöhetett a személyre szabás, cicomázás.

Egy 13 éves, szupernőcis kisasszonyról van szó, természetesen a rózsaszín és annak árnyalatai dominálnak. A fehér meg egyszerűen elmaradhatatlan -ahogy a mamamadzag is.

 Kéket nem terveztem bele, a lila kikeverése közben gondoltam, hogy megtöröm a túl lányos színkavalkádot.

A 'Beauty' felirat és a szegélye hímezve van, hogy ne csak minden festve legyen.

Hihetetlenül pepecs  munka volt a sok részlet miatt, jó néhány órát vett igénybe, amíg elkészült és mindent hkf-fel festettem.
Nincs kedvenc részletem. Mindegyik nagyon szerethető lett és mindegyik motívum az ünnepelt személyiségét tükrözi. Tetszett is neki, ennek örülök a legjobban. Meg annak, hogy időben kész lett.
A helye még nincs meg, mert átalakítás alatt van a szobája, ha kész lesz, mutatok onnan egy-két dolgot, mert az én kezem is benne van.

Az ötletet Csorba Anita Youtube csatornáján láttam. Iratkozzatok fel, mert stílusos, igényes és hasznos ötleteket találhattok. Sokat. Nagyon sokat.

Várlak vissza! :)

Konyhaszekrényből komód

A szüleim nem élnek együtt, így két szobám van.
Az egyikből hiányzott egy szekrény, ami elnyelje a sok festékes bödönt, ecsetet és az egyéb haszontalan dolgokat. Ehhez a rendelkezésemre állt egy falra szerelhető konyhaszekrény felső része. A legtipikusabb, legsemmitmondóbb. És ez tetszett benne a legjobban. Nincs rajta semmi csicsa. Úgyhogy neki estem.

Szerkezetileg nem volt gond vele, mégis új bútorlapok kerültek az elejére, mert a tapétát vér és verejték árán sikerült ugyan leszaggatni, de a ragacsos micsodát, ami utána maradt... na azt nem.
(A múlt télen volt ebben a fázisban, ha most tartanék itt, biztos több mindennel próbáltam volna leszedni a ragasztót.)

 

Miután felkerültek a bútorlapok, kapott lábakat -ezek lehet, hogy le lesznek majd cserélve, egyelőre nincs gondom velük. Portalanítás, zsírtalanítás. Festés! Hkf-fel. Fehérre. Édesanyáméknál a szobámnak ez a fala világos szürke, a bútorok többsége fehér, így nem volt kérdés, hogy milyen színt válasszak.

(Akárhogy állítottunk a pántokon, 1-2 milivel az egyik ajtó kilóg a sorból...)

Az egyhangúság elkerülése végett egy csíkban tükörfóliát ragasztottam még az elejére.

A gombok natúr fa gombok voltak, hkf-fel fehérek lettek és a tükörfóliából vágtam rájuk egy kört, hogy még jobban passzoljanak.

Ideiglenesre terveztem ezt a kis komódot, ami nem is olyan kicsi, de annyira jóban lettünk, hogy nem akar kimozdulni a szobámból már lassan egy éve, pedig születésnapomra megajándékoztak azzal a komóddal, amit valójában szerettem volna -az pedig azóta festetlenül, magára hagyva áll a szobám közepén. Még.

Nemsokára mutatom, hogy mi az, ami felül belelóg a képbe. ;)

Nemcsak kisebb tárgyak kapnak tőlem új külsőt, több bútort lefestettem már -és szeretnék is még sokat- a magam és mások számára is, ezeket sorban meg fogom majd mutatni, úgyhogy ha kedveled az ilyesmiket, tarts velem legközelebb is! :)

Várlak vissza! :)

Ford Mustang kicsiben

Ismét szülinap, és ismét az utolsó napon készült el.

És az elkészítés folyamata is ugyanaz lenne, mint ennek a bejegyzésnek, úgyhogy nem is részletezem -kivéve hogy nem édesapámnak, hanem a Kedvesemnek készült, és nem Jawa Mustang, hanem Ford Mustang.

Amik kellettek: egy darab deszka, csiszolópapír, az Einhell kisgépem, lazúr.

Shelby GT 500 a 'vásznon', merthogy neki ez a szíve csücske :) 

Miután megvolt a minta, finom smirglivel átcsiszoltam, portalanítottam és kapott

3 réteg lazúrt.

A csomagolást a lehető legegyszerűbben oldottam meg, néhány perc alatt meg is voltam vele. 

A mamamadzag nem hiányozhat...Mindenre jó. Mindenre.

(A csomagolás mögötti  képről bővebben ITT olvashatsz.)

Ha szeretnél te is egy hasonlót, írj e-mailt a szatakinga@gmail.com címre, vagy a blog Facebook oldalára küldj üzenetet.

Várlak vissza! :)