Csúnyácska képkeretből egyedi szépséget

Emlékeink méltó helye elsősorban a szívünkben van, viszont egy szép képkeretbe zárva kitüntetett figyelmet kapnak. A kedves pillanatot minél szebb képkeretbe kívánjuk tenni. Ezzel adott is egy esetleges probléma: nem találunk megfelelő darabot, mert túl nagy, túl kicsi, túl csicsa, nem jó a színe, olcsó hatású vagy épp csodaszép, de az ára vicc stb. Általában szembesülök valamelyik problémával, úgyhogy a keret színe már nem is számít, csak a formája, mintája, ára.

Szerettem volna beújítani egyet és találtam is egy egyszerű darabot minimális díszítettséggel, viszont a színvilága borzasztó volt, ennek ellenére haza jött velem.

Itthon észrevettem több kisebb hibát is rajta, lekopott festéket, kibuggyant ragasztót a sarkakban, a hátoldalon. Úgyhogy először a megkeményedett ragasztót csiszoltam le, hogy egyenletes felületen festhessek.

Természetesen Pentart termékekkel. Először az egészet világoslilával, majd krémfehérrel. Mindenhol legalább 3 réteg kellett, hogy szépen fedjen. Száradás után nagyon finoman átcsiszoltam, a krémfehér részeket pedig minimálisan megkoptattam. 

A végeredményt össze sem lehet hasonlítani a kezdeti állapottal. Egy jellegtelen darabból bájos és egyedi szépség lett néhány ecsetvonás segítségével.

Egy nagyon kedves emlékem került a megújult keretbe.
Egyelőre keresi a helyét, mert a polcom -története ITT- átrendezésen esik át épp, ha minden elrendeződik, akkor mutatom az összképet.

A korábbi képkeretes bejegyzéseket ITT és ITT érheted el.

Várlak vissza! :)

Fánkot gyorsan, egyszerűen

Múlt héten egy dolgos nap után kb 6 körül járhatott az idő, amikor neki álltam fánkot sütni.
A recept nagyon egyszerűnek tűnt és gyors eljárásnak ígérték, ezért mertem belevágni- nem, még mindig nem vagyok egy konyha tündér.
A receptet nem írtam le, sőt már azt sem tudom, hogy hol találtam, de hála az egyszerűségének emlékszek rá.

Hozzávalók:
10 púpozott evőkanál liszt
1 kis poharas tejföl vagy kefir
1 tojás
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag sütőpor
só ízlés szerint
fél citrom reszelt héja -ez volt a legmelósabb része az egész folyamatnak
A hozzávalókat összegyúrtam, nagyobb diónyi darabokat csíptem le a tésztából és megúsztattam őket forró olajban, lecsöpögtettem, majd porcukorral meghintettem. 

Kipróbáltam házi birsalma lekvárral, eper lekvárral és ribizli lekvárral is. Nekem az utóbbival ízlett a legjobban.
Annyira jó lett -nem azért mondom, mert na-, hogy múlt héten kétszer is megcsináltam. Hiába az egyszerű recept, másodszorra a citromot kifelejtettem. :D

Ajánlom minden olyan nassolni vágyónak, akik nem akarnak hosszú időn keresztül szorgoskodni. Meg mindenki másnak. :)
A poháralátétekről korábban ITT írtam.
Az előző sütis bejegyzés pedig ITT érhető el.

Várlak vissza! :)

Poháralátét új köntösben

Valamelyik nap a kezembe akadt egy kis fém CocaCola-s doboz benne 4 poháralátéttel. Nem tudom, hogy mióta van nekünk ilyenünk, de hogy ilyen formában nem fog az asztalra kerülni, az biztos.

 Először két réteg krémfehér Pentart Dekor Paint Soft-ot vittem fel rá, utána egy rózsaszínes árnyalatot, amit krémfehérből és burgundi vörösből kutyultam, ezt követte a világos lila. Finom csiszolás itt-ott, legvégül pedig két réteg hobbi lakk.

Nem áll közel hozzám a koptatott stílus, de ez most mégis nagyon tetszik.

Természetesen a fém dobozkát is lefestettem.

És persze le is teszteltem. Egy pohár almával. Mézes almával.
Nem eszek minden nap gyümölcsöt, nem igazán hoz lázba, nem is érzem hiányát. Viszont mióta dolgozom, rendszer lett az étkezésemben, és almát is eszek minden nap. Zöldet. A zöld almát szeretem.

Almás, egészséges, napsugaras napot mindenkinek!
Várlak vissza! :)