Adventi koszorú

Az első gyertyát meggyújtottuk.
A karácsonyvárás most már biztosan megfertőzte azt is, akit eddig nem.
Nálam már jóideje a szürke az a szín, ami mindent visz. Az egyik szobámban is ez a meghatározó szín. Erről néhány képet ITT találsz.
Nem volt kérdéses, hogy milyen színű legyen a koszorú. Ezen kívül abban voltam még biztos, hogy kötött alapot szeretnék. Ehhez volt is egy harisnyám, ami évek óta a fiók mélyén gubbasztott.
Szóval szürke, kötött és legyen dundi az alapja. Hogy lesz dundi? ITT találsz infókat róla.
Ezután levágtam a harisnyám egyik szárát, majd félbe és sok igazgatás meg szétszedés után megvolt az alap. Ezután felhelyeztem a négy gyertyát. Porcelán gyurmából -recept ITT- készült csillagokat, szívet, macit, rózsát-ezt nem én csináltam-, masnikat,
gömböket a maradékból és egy bájos kis szarvast hkf-fel festettem. Aztán bedugtam a ragasztópisztolyt és ahogy a helyükre kerültek a díszek, egyre inkább tetszett. A végeredmény pedig kárpótolt minden ujjmegégetésért. :)

Várlak vissza! :)

Édesapám(mal) polcot csinált(unk)

Az én érdemem annyi, hogy kipattant a fejemből, hogy polcot szeretnék a TV-m fölé. Meg annyi, hogy lefestettem az egyik oldalát.
Szóval szépen néztem nagy szemekkel az én drága jóatyámra. Jó-jó csináljunk polcot. Miből? Természetesen olyanból, ami már a háznál van. Az megvolt, hogy a polc lapja miből lesz. Egy régi szekrény egyik oldalából, ami meghaladta a két métert, úgyhogy félbe vágtuk és két polc lett. :D
Mi fogja tartani? Ez okozott némi fejtörést. Nekem nem. Bármivel fölraktam volna. Édesapámnak igen. Kreatív ember ő is, úgyhogy meglett a megoldás. Polipropilén
-hiperszupertörhetetlen műanyag- lemezből vágott léceket hajlított meg.
Méricskélések, számolások, egy próbadarab és már indult is a sorozatgyártás.

Ilyenek voltak meghajlítva. Szürkék. Fehéret szerettem volna. Jóatyám profi festékspray szórásban -is. Lefújta fehér akrillal.

Száradás. Nyári akció volt, gyorsan száradt. Bár nekem végtelen hosszú ideig tartott.
Aztán tipplivel fölkerült a falamra.

Közben a szekrény oldal is fehérre változott, egyik oldala hkf-től, másik oldala akriltól.

Berendezkedés. Bár a kép készülte óta volt néhány variáció a dekorációban.

Igen, látom. A VÁSÁROS SZERELEM hattyúja elengedte magát. :D

Motoros édesapám motoros leánykája vagyok. Képkeretben a Mustang. EBBEN a posztban már főszereplő volt. Ahogy a mama fésülködő szekrénye is EBBEN.
A korábbi csavarok helye nem lett kijavítva. Szeretem, ha a tárgyak, bútorok története ilyen formában fenn marad. :)

Nyár óta a törhetetlen lécek töretlenül tartják magukat. Édesapám, köszönöm innen is!
Várlak vissza! :)

Ágas-bogas

Adventi koszorúnak készült, de a gyertyák nagyok lettek rá, úgyhogy egyelőre a polcon figyel, de ha lesz akasztója, akkor kopogtató lesz.

Mikor neki álltam, még nem tudtam, hogy pontosan mit akarok. Azt tudtam, hogy ducibb alapot szeretnék, úgyhogy maradék anyagokkal körbetekertem.

Kb. 5 réteggel értem el ezt a vastagságot.

Aztán kitaláltam, hogy vékonyabb ágakat fogok ráragasztani a feléig, ráteszem a gyertyákat, dobok rá néhány termést és kész. De a gyertyák nagyok lettek. Aztán jött az ötlet, hogy van nekem egy kis szarvasom, azt teszem a közepébe, a tetejére megy valamilyen akasztó és kész.

Aztán a szarvas nagy lett bele, az akasztónál is elakadtam, és nem is igazán tetszett volna így, úgyhogy tovább ragasztgattam rá a gallyakat.

Nagyon időigényes feladat. Összeszedni a gallyakat, méretre törni vagy vágni, felragasztani, ujjakat minél kevesebbszer megégetni. Néhány órával és néhány patronnal később megvolt az alap alapja.

Néhány díszkörtefa termés került még rá és a home feliratos tábla, amit már csak másnap festettem hkf-fel persze. A masnik -EBBEN a bejegyzésben írtam a készítésükről- végül nem kerültek rá -egyelőre.

Bár nem szeretem az őszt -így az őszi dekor sem jellemző rám-, ez a koszorú mégis nagyon tetszik. Szerintem télen is meg fogja állni a helyét ebben a formában. Esetleg kap még valami fehéret rá. Meglátjuk.  

Nálam ennyi az őszi hangulat. Bár csodaszép, könnyen megvalósítható ötletek sokaságával találkozok minden felületen, nekem ennyi elég magam körül.
És íme a szarvas, aki meghiúsította a tervem. Jobban érzi magát a koszorú előtt, mint a belsejében...

Mivel nem jött össze az adventi koszorú, nemsokára mutatom azt is. :)
Ha szeretnél te is ilyen ágas-bogas kopogtatót vagy adventi koszorút, viszont nincs lehetőséged vagy időd elkészíteni, írj és megbeszéljük a részleteket! :)
Várlak vissza! :)

Házi gyurma

Nagy népszerűségnek örvend a szódabikarbónából és a kukoricakeményítőből készíthető gyurma.
Egyrészt azért, mert egyszerű elkészíteni, másrészt úgy csillog, mint a hó, és rengetegféleképp díszíthető

Kipróbáltam én is. Hát persze.

Kell hozzá 2 egység szódabikarbóna, 1 egység keményítő és 1+1/4 egység víz.

Ezeket összekeverjük, főzni kezdjük, és amikor krumplipüré állagú, levesszük. Hagyjuk kihűlni és indulhat a gyurmázás.

Én 200 gramm szódabikarbónát, 100 gramm keményítőt és közepes méretű pogácsaszaggatót használtam, így 18 db dísz jött ki és néhány pici masni. 

Észrevétel 1:  Ne hagyjuk túl sokáig hűlni, mert amikor a mintát nyomkodtam bele, már repedezett a széle.

Észrevétel 2: Egy idő után fordítsuk a díszeket arccal lefelé, hogy az aljuk is ki tudjon száradni.

Észrevétel 3: Az egyenetlen széleket finom csiszolópapírral vagy körömreszelővel korrigálhatjuk.

Észrevétel 4: Száradás előtt intenzívebben csillog. Szerintem.

Ajándékkísérőnek, karácsonyfadísznek tökéletes.

Ugyanazzal a pecséttel készítettem a mintákat, mint amit ITT használtam, igaz, teljesen más célra.

Ha kipróbáltad te is ezt a receptet, mutasd meg nekem is, hogy miket készítettél! :)

Várlak vissza! :)

Közeleg...

A szép csomagolás melengeti az ember szívét.
Korábban már említettem, hogy nem igazán szeretem az ajándékzacskókat/táskákat, ezért Szentestén sem talál majd senki ilyeneket a fa alatt.
Mivel általában kapkodás van a nagy nap előtt, a karácsonyi meglepetések közül ma egyet már becsomagoltam, és amúgy is november van, az idő meg repül.
Így kezdődött:

Aztán jött a minta:

Egy perces művelet volt pecsétet készíteni. Parafadugóra ragasztottam kartonból kivágott fenyőt, amit itt-ott bemaszatoltam hkf-fel.

Aztán mama-madzag és egy ajándékkísérő kártya, amit szintén hkf-fel festettem, majd koptattam, végül lakkoztam.

Név nem került még a kísérőre, nehogy idő előtt megtudja az a valaki, hogy ez az övé lesz. :)

Elégedett vagyok, úgyhogy a többi ajándék is hasonló stílusban lesz becsomagolva, és remélem, hogy ez nem csak nekem fog tetszeni, hanem a család valamennyi tagjának is. :D

Ha a csomagolások stílusa megvan, a fa díszei sem lehetnek másmilyenek. És ha már a fára aggatott díszek is megvannak, a dekoráció sem lehet merőben más. Fejben elhangzott filozofikus monológot hallhattunk...

Várlak vissza! :)

Mama tükrös szekrényéből tv állvány

Régóta csönd van, de a háttérben készül ez-az. Idővel mindent megmutatok.
Addig is itt van ez. :)
Volt a mamának -mama egy kincsesbánya minden tekintetben- az a tipikus nagytükrös-messzirőltorzítós-fésülködős szekrénykéje. Én használtam. És annyira utáltam. Kb 2 évvel ezelőtt végleg száműztem az eredeti formáját. A tükrös részétől megfosztottuk és az aljából tv állványt csináltam. A csinálás annyiból állt, hogy a vitrines részéből kikerült az üveg, fatapasszal kezeltük két helyen, és szürke színt kapott. A bútorgomb és a lábak világosszürkét. Hkf és lakk.
Az előtte képeket nem találom, pedig tudom, hogy csináltam párat, de biztos tudja mindenki, hogy melyik fajtáról van szó.

Több jócselekedet van egy-egy ilyen műveletben. Egyrészt új életet kapnak azok a bútorok, amiket már nem szívesen nézegetünk minden nap, újrahasznosítunk...

...és az sem elhanyagolható szempont, hogy a festék és az egyéb szükséges eszközök ára töredéke egy új tv állványénak.

Mama is boldog, hogy megmaradt a szekrénye. Én is, hogy van egy jókötésű kis bútorom.

Szeretem na. Most már. :)

Akik szemfülesek,  két olyan tárgyat vehettek észre, amikről már készült egy-egy bejegyzés. Ezeket ITT és ITT éred el.

Várlak vissza! :)