Minimál ceruzatartó

Sajnos nem az én agyamból pattant ki ez az ötlet, a Pinteresten barangolva botlottam bele, és rögtön jött a KELLKELLKELL érzés.
Úgyhogy maradék faanyagból kaptam két darabot már lyukakkal együtt -hogy nagy igyekezetemben fel ne daraboljam az ujjaimat.

Utána pedig finom csiszolópapírral simogattam. És csak simogattam. Sokáig. Az egyiket.

Aztán csodaszép színű nyers fát kaptam. Annyira tetszett, hogy halvány sárgát, kéket, szürkét, barnát láttam ilyen mintában, arányban, hogy jajjajjaj.

Nem is akartam már befesteni, gondoltam, hogy lelakkozom így védve mindentől. És ez volt a legrosszabb, amit elkövethettem. Sárga lett. Tipikus csúnya fenyő sárga. Nem, még annál is csúnyább lett.
Következő zseniális lépésem az volt, hogy megpróbáltam dió színűre pácolni -igen, a már lelakkozott fát, nem is értem. Egy rétegben nem tetszett, úgyhogy kb. 4-5- ször törölgettem át és vártam a száradásig, és minden réteggel rosszabb lett.

Szöges ellentéte lett a finom árnyalatokban díszelgő, kezeletlen, úgykellettvolnahagynom állapotnak.

Mivel így nem maradhatott, flexszel le lett csiszolva, amennyire lehetett.

Ehhez meg már nem is fűzök semmit:

Hetekig állt így szerencsétlen -igen, még Húsvét körül lőttem ezt a képet.
Aztán már muszáj volt kezdenem vele valamit. Úgyhogy Pentart Dekor Paint Soft világoslilával lefestettem két rétegben. Ami körülbelül csak fél órát tartott, mert a sötét kék ceruzáim sehogy sem illettek bele, úgyhogy zománc feketét kapott 4 rétegben. Örömboldogság.

Így nyerte el végleges formáját a minimál ceruzatartóm. Elégedett vagyok. Talán jobban, mintha a csiszolás utáni állapotnál megálltam volna.

A képeken feltűnő korábbi bejegyzésalanyokat, a koszorút ITT, a vásáros képkeretet ITT, az Easter feliratos képkeretet ITT, a polcot ITT találod.
Várlak vissza! :)