Ébred a természet

Végre. Bár még csak apró rügyek, még apróbb levelek és néhány nagyon bátor virág válaszolt a szürke tavasz hívogatására, az én jókedvemmel csicsergő madárkákat lehetne fogatni.

A hosszú hétvége alatt végre volt időm és elegendő fény is, így készítettem néhány fotót az udvaron.

Az aranyesőnek -egyebek mellett- nálunk központi helye van. Az udvart és a kertet elválasztó kerítés felét takarja sövény formájában. Még többnyire bimbók vannak az ágakon, amint teljesen kizöldül és kivirágzik, mutatom. 

Az orgona a kerítés másik felén van szintén sövényként. Tavaly pattant ki ez az ötlet édesapám mindent tudó fejéből, így még nem láttuk virágba borulva, hiszen akkor még csak 30-50 cm-es ifjoncok voltak.

Az udvarunk és a kertünk nagyon rendben van néhány száz fával, sövénnyel, örökzöldekkel, dísznövényekkel, virágokkal, szőlővel. Ez teljes egészében édesapám keze munkáját dicséri. Van nekem ebben a rengetegben két kis sziklakertem -meg kellett értük harcolni hahaha-, ahol pozsgások és télálló kaktuszok burjánzanak. Imádom őket. A tél után kell majd egy nagy takarítás nekik, ha rendbe raktam őket, mutatom. És a gyümölcsfákon sincs még virág...

Nem szeretem a zöld színt sem magamon, sem magam körül, de az ezernyi árnyalatban zöldellő természet egyszerűen csodás. 

Várlak vissza! :)