Az egyikből hiányzott egy szekrény, ami elnyelje a sok festékes bödönt, ecsetet és az egyéb haszontalan dolgokat. Ehhez a rendelkezésemre állt egy falra szerelhető konyhaszekrény felső része. A legtipikusabb, legsemmitmondóbb. És ez tetszett benne a legjobban. Nincs rajta semmi csicsa. Úgyhogy neki estem.
Szerkezetileg nem volt gond vele, mégis új bútorlapok kerültek az elejére, mert a tapétát vér és verejték árán sikerült ugyan leszaggatni, de a ragacsos micsodát, ami utána maradt... na azt nem.
(A múlt télen volt ebben a fázisban, ha most tartanék itt, biztos több mindennel próbáltam volna leszedni a ragasztót.)
Miután felkerültek a bútorlapok, kapott lábakat -ezek lehet, hogy le lesznek majd cserélve, egyelőre nincs gondom velük. Portalanítás, zsírtalanítás. Festés! Hkf-fel. Fehérre. Édesanyáméknál a szobámnak ez a fala világos szürke, a bútorok többsége fehér, így nem volt kérdés, hogy milyen színt válasszak.
(Akárhogy állítottunk a pántokon, 1-2 milivel az egyik ajtó kilóg a sorból...)
Az egyhangúság elkerülése végett egy csíkban tükörfóliát ragasztottam még az elejére.
A gombok natúr fa gombok voltak, hkf-fel fehérek lettek és a tükörfóliából vágtam rájuk egy kört, hogy még jobban passzoljanak.
Ideiglenesre terveztem ezt a kis komódot, ami nem is olyan kicsi, de annyira jóban lettünk, hogy nem akar kimozdulni a szobámból már lassan egy éve, pedig születésnapomra megajándékoztak azzal a komóddal, amit valójában szerettem volna -az pedig azóta festetlenül, magára hagyva áll a szobám közepén. Még.
Nemsokára mutatom, hogy mi az, ami felül belelóg a képbe. ;)
Nemcsak kisebb tárgyak kapnak tőlem új külsőt, több bútort lefestettem már -és szeretnék is még sokat- a magam és mások számára is, ezeket sorban meg fogom majd mutatni, úgyhogy ha kedveled az ilyesmiket, tarts velem legközelebb is! :)
Várlak vissza! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése